Bevallom nekem ezek a gondolatok korábban egy termék vásárlásakor sem jutottak eszembe. Most viszont már egyre jobban érdekelnek ezek a sztorik. Hogy születhetett meg az a valami?
Valószínűleg ez azért van, mert én is végigmentem egy ilyen folyamaton. Visszatekintve most már tudom, hogy hihetetlen számú támogató személy kellett ahhoz, hogy a Mívestészta létrejöhessen.
Már jó ideje megszületett bennem az elképzelés, hogyan tudnám megosztani nagyobb publikum előtt és megköszönni azoknak a személyeknek a munkáját, türelmét, adományát, támogatását és hitét, akik nélkül nem jött volna létre ebben a formájában a Mívestészta.
Szeretnék köszönetet mondani úgy, hogy az inkognitójuk megmaradjon, viszont ha olvassák, azért magukra ismerjenek benne és értsék, hogy minek is voltak részesei, úgymond bábái, az elmúlt négy évben.
Nekem az Oszkár díjátadó tipikus monológja jutott eszembe. Köszönöm ennek, annak, ezért és azért, nélkülük ez nem jöhetett volna létre és, hogy milyen hálás vagyok.
Hogy miért pont az Oszkár díjátadó ugrott be?
Azért, mert az, hogy létrejött négy év után a Míves Tészta Manufaktúra úgy, hogy egy véletlen vezetett rá, az egy rendkívüli dolog. Az az idő, energia, áldozat és lemondás, amit én és az itt felsorolt harminc ember beletett abba, hogy ez az álom megvalósulhasson , nagyon különleges és egyedi.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Míves Tészta Manufaktúra megvalósulása számomra felér egy díjjal. Egy Tészta Oszkár Díjjal! :-)
Kérlek benneteket, fogyasszátok úgy ezeket a tésztákat, hogy közben - legalább egyszer - eszetekbe jut, hogy picit több mint húsz ember különböző típusú támogatása és hite tette lehetővé, hogy világra hozhassam őket.
Bízom benne, hogy nem hagytam ki senkit a felsorolásomból.
Hát íme:
Köszönet „Kiscsillagnak” hogy elviselte azt, hogy négy év alatt négy gyerekszobát kellett megszoknia.
Köszönet a „FőNőnek”, hogy türelmével és sok mással támogatott a négy év alatt.
Köszönet a „Magas szőke” nagyon precíz munkájáért és részvételért az éjszakába nyúló kísérleteknél.
Köszönet a „Nagyon okos ügyfelemnek”, hogy meglátta mi is készül és mellé állt.
Köszönet az „Öreg tésztásnak” az éveken keresztül, kitartó lelkiismeretes támogatásáért
Köszönet a „Vendéglősnek” a polcokért, a kelesztőért, a keverőért, a kapcsolatokért és a tanácsokért
Köszönet a "Rokonoknak", hogy biztosítottak számomra helyet, hogy elkezdhessem az ismerkedést nagyobb adag tészták készítésével.
Köszönet az „Ugatós négylábúnak”, hogy birodalmától távol kellett egy évig őrködnie.
Köszönet a „Négylábú nyávogó bandának”, hogy egy éven keresztül, jelentősen alacsonyabb komfort fokozaton is kitartottak mellettünk.
Köszönet a „Mindent tudónak” a páraelszívóért és a milló zseniális ötletért, amivel igen sokat segített.
Köszönet a „Szakállas villanyszerelőnek” aki a hétvégéjét is rászánta, – csak úgy – hogy a régi kis műhelyben gipszkarton mennyezet lehessen.
Köszönet az „Ősanyának”, hogy megtanított gyerekként mindarra, ami most elengedhetetlen volt, ahhoz, hogy ezt végig csinálhassam.
Köszönet a "Főszakácsnak” aki bizalmat szavazott a csuszámnak
Köszönet az „Első viszonteladómnak” hogy, bekerülhetett a tésztánk a boltjába – még ha nem is állati finomság.
Köszönet annak a „Szakállas számítás technikus” vevőmnek, aki elsőként és a mai napig is kitartóan fogyasztja tésztáimat.
Köszönet a „Fociedző hölgynek”, hogy kölcsönadta a tekerős olasz kis tésztagépeit, hogy kipróbálhassam, hogyan is kell tésztát készíteni vele.
Köszönet a „Hatóság dolgozóinak”, hogy támogató hozzáállásukkal, tanácsaikkal segítették a terveim megvalósulását.
Köszönet a „Lakatos bácsinak”, hogy minden egyedi és kacifántos kérésemet tökéletesen kivitelezte.
Köszönet a „Pici grafikusnak” hogy elviselve koncepcióimat, és ha néha éppen hogy, de mégis mindig időre elkészített mindent, amit kértem tőle.
Köszönet a „Nyomdásznak” hogy akár hétvégén is elkészítette számomra a mintapéldányokat, bármilyen alacsony darabszámú is volt néha a kérésem.
Köszönet az „Informatikusnak” az önzetlen munkájáért és a tanácsokért.
Köszönet a „Helynek” melyet az Ember tragédiája írójáról neveztek el, hogy helyet adott az elmélkedésnek, irkálásnak, telefonálgatásnak és minden olyan tevékenységnek, amit egy iroda adhat.
Végül köszönet annak az „Üzlethálózatnak” amely biztosította számomra azt a réteslapot, ami elindított ezen a szép pályán - erről az előző bejegyzésben olvashattok.
És nektek is "Kedves Vevőim" szeretném megköszönni – akik fogyasztjátok a tésztáimat – mert ha Ti nem eszitek, akkor ugye nincs kinek készíteni. :-)
Köszönöm!
