A rétes
Minden, egy romlott réteslappal kezdődött.
2017 nyarán, egy este én készítettem vacsorát a családnak; párolt zöldéges, kapros-túrós rétesre esett a választás. A hűtőben várt egy korábban boltban vásárolt réteslap, szóval úgy gondoltam azzal nem lesz sok gondom, így először a tölteléket készítettem el.
Nagy meglepetés várt, amikor kicsomagoltam a réteslapot. A széthajtogatásnál derült ki, hogy belül zöld, és nem a spenót miatt – penészes volt.
Feladta a leckét; ott álltam a kész töltelékkel, és egy zöld pelyhes tésztalappal este. Ráadásul a család éhes volt és türelmetlen. A réteslapnak annyi, viszont van finom töltelékem. Valamit ki kellett találnom, mit csináljak vele. Ekkor jutott eszembe – gondolom a rétes felépítése és a sütési módja miatt – a lasagne. Valamennyire réteges, mint a rétes, és sütőben kell elkészíteni.
Viszont rájöttem, hogy az sincs itthon. Nem vagyok az a típus, aki könnyen meghátrál, szóval gondoltam nem lehet az annyira bonyolult, készítek egyet. Nagyanyám is egy pillanat alatt nyújtott tésztát. Rákerestem az interneten, és azt írta 1 tojás meg 10 deka liszt - úgy éreztem ez menni fog. Elő a folpack fóliás henger, liszt, tojás, majd összegyúrtam, fél órát pihentettem és kinyújtottam a konyhapulton. Így született a legelső tésztám. És annyira tetszett a végeredmény, hogy készült is róla egy kép.
A másnap
Nagyon jól sikerült a lasagne, mindenkinek nagyon ízlett. Annyira dicsérték, és én is olyan elégedett voltam magammal, hogy kedvet kaptam újra tésztát készíteni. Arra gondoltam gyúrok, nyújtok és összevágom – így született meg másnap este az első szélesmetélt.
Egyre jobban élveztem.
Harmadik este megszületett az első töltött tészta. Gyúrtam, nyújtottam két lapot, derelyevágóval elvágtam, villával összenyomkodtam a szélét, és tölteléknek sajt került bele. Paradicsommártást főztem hozzá – mennyei lett, megint mindenki odavolt érte.
Ez kezdte becsukni a biztosítás kapuját és nyitotta meg az újat, a tésztának.
A Google mindent tud
Elkezdtem az estéimet azzal tölteni, hogy tésztakészítéssel kapcsolatos videókat néztem a Youtubon. Nagyon sokat. Ez adott irányt az alapoknak; zöldségek, kikerics sárga durumliszt, csíkok, formák, színek, állagok stb. Itt láttam először, hogy a zöldséges tésztának határtalan lehetőségei vannak a színek és az ízek kombinációiban.
Egy hét videó nézegetés után, elsétáltam egy bioboltba egy kiló lisztért, és feltettem a Facebookon a falamra egy posztot, hogy tud -e valaki az ismerőseim közül kölcsönadni egy kis időre olyan kis olasz tekerős tésztagépet .
A kezdetek
Időközben órákat, éjszakákat töltöttem a Youtube nézegetésével és a Google lapozgatásával. Azt vettem észre, hogy ez egyáltalán nem esik nehezemre, sőt kifejezetten élveztem. A család már alszik, én meg kisfilmeket nézegetek arról, ahogyan olasz nagymamák gyúrják, nyújtogatják a tésztákat és rakosgatják lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyekre, hogy szárítsák.
Tojásos, tojás nélküli, ilyen lisztből, olyan lisztből… Normális vagyok én? Jóval elmúlt éjfél, holnap korán kelek, én meg itt ülök a képernyő előtt még mindig és azt nézem, hogyan kell tésztát nyújtani.
Az az igazság, hogy élveztem, jól esett bármilyen tevékenység, ami a tésztával kapcsolatos. Micsoda lehetőségek, variációk, minőségek, színek, formák, ízek…
De miért van az, hogy mi csak a ’menza’ mákos és a grízes tésztájára emlékszünk főleg? Miért nem emlékszem húsgombóccal töltött, paradicsomos mártásban úszó, tésztákra. Most már azt is tudom, hogy az elkészítése sem olyan bonyolult és nem igényel sok időt, fáradtságot.
És mégis az emlék, a grízes tészta barack dzsemmel, a dzsem kicsit felvizezve, hogy jó híg legyen. Emlékeztek Ti is?
Igazából én nem akarom, hogy a gyerekeimnek a grízes tészta legyen a tészta emlék. Grízes tészta mellet nem lehet majd beszélgeti egy jó üveg bor mellet a 30 éves osztálytalálkozón: – Hé, emlékszel milyen jó kis grízes tésztákat ettünk a suliban? Ahogy össze volt állva a gríz, na meg az a lekvár. J
És miközben ezt írom, bevallom, majd megveszek egy jó adag, finom grízestésztáért. Biztosan belém égett az emlék a menzáról J
Szóval itt van a tészta, a főtt tészta. Sajnos a tapasztalatok (és a menza J) alapján a köretek között is, az egyik utolsó. Rizs, rizibizi, főtt petrezselymes burgonya, sült krumpli, az újhullámos steak burgonya, és csak mindezek után kullog a tészta, általában az utolsó helyen. Ezek is inkább a szarvacska, fodros kocka, metélt stb.
Pedig a tészta isteni finom, ha kellő figyelemmel és tisztelettel készül, minőségi alapanyagokból. Sokkal több, sokkal jobb és sokkal finomabb is lehet, mint ahogyan azt általában gondoljuk és megszoktuk. Miért ne lehetne ez másként?
Már pedig lehet
Igen, lehet Magyarországon is jó minőségű, maradandó emlékeket hozó tésztaételeket készíteni.
Igaz nagyon sokáig kell akarni, hogy jó, finom és egészséges legyen. Sokáig, évekig.
Most már tudom, hogy ez lehetséges, mert sok anyukától és családtól kapok visszajelzést, hogy a gyerekek imádják a zöldséges tésztáimat. Pedig a zöldben spenót van, a sárgában meg sárgarépa és durum lisztből készülnek – önmagában egyik sem szokott a gyerekek kedvence lenni.
Azt is mondják, hogy a bazsalikomos fokhagymás tészta – aminek az 1/3-a sárgarépa - mennyire kedvelt a férfiak körében.
Sorolhatnám még, de ennek a bejegyzésnek, nem ez a témája.
A témája az volt, hogy-hogy lett a biztosítósból tésztás;
Hát így. Vett egy penészes réteslapot.
